never again..

Mindenki életében eljön az a nap, mikor úgy kel fel, hogy már nem fáj neki semmi. Nem fáj, ha elhagyják, nem fáj, ha nevetnek rajta, nem fáj, ha nem szerethet, nem fáj, ha már nem szeretik. Ha kést döfnének a szívébe, akkor is csak mosolyogna, és mosolyogna.. Ma reggel én is így ébredtem.

that's the love, that's the reason..

Ne csináld! Tűnj a gondolataimból! Miért nem hagysz már békén? El akarlak felejteni, miért nem hagyod? Te már nem szeretsz, én sem akarlak! Megbántottál, megbántottalak. Miért szeretlek mégis ennyire?

i'll be waiting..

Ismerős az érzés, mikor valaki annyira beférkőzött a szívedbe, hogy nem tudsz másra gondolni? Mikor csak egy kis időd is van gondolkodásra, Rá gondolsz. Egész nap várod, hogy hívjon, küldjön egy sms-t, egy levelet, vagy csak adja egy apró jelét is, hogy éppen Ő is rád gondol. De nem jön a hívás, nem jön levél sem. Lefekvés előtt még egyszer utoljára megnézed, hátha mégis. De nem. Arra gondolsz, hogy ma sem gondolt rád. Majd könnyekkel küszködve párnára hajtod a fejed, és hosszas gondolkodás után elalszol. Majd álmodban ott van Ő. Boldogok vagytok, hisz együtt vagytok, szebbet elképzelni sem tudnál. Minden tökéletes. Mosollyal az arcodon ébredsz, majd pár pillanat múlva eltűnik a mosoly. Csak álom volt. Egy tökéletes álom. Próbálsz újra álomba merülni, hátha újra átélheted azokat a csodálatos pillanatokat. De már nem megy. Majd eltelik egy újabb nap, aztán álomra hajtod a fejed. Nap mint nap ugyanaz a körforgás. Ez jelent szeretni valakit.

i need somebody to love

Képzelj el egy 9 emeletes házat. Ez az életed. Mikor megszületsz, öröm, szeretet vesz körül; a 9. emeleten vagy. Majd ahogy cseperedsz fel, jönnek a problémák, csalódások, míg egy nap a földszinten találod magad. Próbálsz visszajutni a 9. emeletre, de nem megy. Túl magas. Már-már úgy gondolod, hogy nem tudsz oda visszajutni, ezért inkább feladod és kisétálsz az ajtón. És akkor jön valaki. Valaki, aki épít egy liftet ebbe a házba, amin hirtelen feljutsz a legtetejére. Ezután már csak reméled, hogy a lift örök életű lesz, és sosem romlik el..

7 seconds..

Te mit tennél, ha 7 másodperc lenne mindössze az életedből? Elmondanád azoknak, akik fontosak neked, hogy mennyire szereted őket? Vagy csak arra az egy emberre fordítanád azt a pár pillanatot, aki a legfontosabb? Netalántán elmondanád azoknak az embereknek, akiket valaha megbántottál, hogy mennyire sajnálod? Vagy csak egyszerűen, magányosan lehunynád a szemed? Gondolj csak bele.. 7 másodperc mennyire kevés idő..mindössze pár másodperc. Ne tegyél hát semmi olyat az életedben, amit végül, mikor eljön az a bizonyos 7 másodperc, ne tudj összefoglalni 7 másodperc alatt.. ne bántsd meg azokat, akiket szeretsz, hogy utána bizonygatni kelljen, hogy nem akartad és sajnálod már az egészet; a megbocsátáshoz nem elég ennyi idő. Ne taszítsd el magadtól azokat, akik szeretnek, mert akkor pedig nem lesz, aki veled legyen abban a 7 másodpercben, és ez minden bizonnyal szintén nem jó érzés. Így hát azt javaslom Neked, hogy légy hű emberi mivoltodhoz, szeress míg szerethetsz, hogy végül boldogan távozhass, és csak annyit kelljen mondanod; 'Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem..'

i love the way it hurts..

10 éves lehettem. Mint minden hétvégén, aznap is a Nagyszüleimhez mentem. De az a nap más volt. Megérkezésemkor az ajtóba lépve már hallottam, hogy vendégek is vannak, így hát széles mosollyal,pajkosan rontottam be az ajtón. Ott voltak a Nagyszüleim, valamint két számomra idegen ember; egy férfi és egy nő. Ahogy megálltam az ajtóban, csend lett, hirtelen mintha az idő megállt volna. Kicsit el is szégyelltem magam, azt hittem valami rosszat tettem. Majd bezárva magam mögött az ajtót beljebb léptem, és udvariasan üdvözöltem mindenkit; eközben próbáltam a két 'idegen' arcát felidézni. Akkor megszólalt Nagypapám: 'Kisfiam,megismered?' -és a férfire irányította tekintetét- Egy pár pillanatig még hezitáltam, gondolkoztam, majd válaszoltam: 'Nem.' ..Ő az apukád' -felelte. Hirtelen könny csordult ki a szememből. Odaléptem s megöleltem őt, az apámat. Ez volt életem talán legfájdalmasabb pillanata. És csak remélni tudom, hogy az övé is.

just gonna stand there and watch me burn..

Egy röpke pillanat volt az egész. Ahogy a szemébe néztem, ugyanazt a fájdalmat láttam benne, amit én éreztem a szívemben. Kedvem lett volna odamenni és szorosan magamhoz ölelni, de nem tettem. Nem tehettem. És ezek után sem tehetem. Kicsit még fáj, talán jobban, mint azt gondolnám, de már beletörődtem, hogy ennek így kellett történnie.