2010. szeptember 14., kedd

i love the way it hurts..

10 éves lehettem. Mint minden hétvégén, aznap is a Nagyszüleimhez mentem. De az a nap más volt. Megérkezésemkor az ajtóba lépve már hallottam, hogy vendégek is vannak, így hát széles mosollyal,pajkosan rontottam be az ajtón. Ott voltak a Nagyszüleim, valamint két számomra idegen ember; egy férfi és egy nő. Ahogy megálltam az ajtóban, csend lett, hirtelen mintha az idő megállt volna. Kicsit el is szégyelltem magam, azt hittem valami rosszat tettem. Majd bezárva magam mögött az ajtót beljebb léptem, és udvariasan üdvözöltem mindenkit; eközben próbáltam a két 'idegen' arcát felidézni. Akkor megszólalt Nagypapám: 'Kisfiam,megismered?' -és a férfire irányította tekintetét- Egy pár pillanatig még hezitáltam, gondolkoztam, majd válaszoltam: 'Nem.' ..Ő az apukád' -felelte. Hirtelen könny csordult ki a szememből. Odaléptem s megöleltem őt, az apámat. Ez volt életem talán legfájdalmasabb pillanata. És csak remélni tudom, hogy az övé is.